Dimenziók
Szerző: Pap Melinda
2018. december 5. szerda, 18:52
Párhuzamos valóságokat szül a kisebbségi jogok kérdése Erdélyben. Abban azonban mindenki egyetért, hogy csak papíron léteznek.

Kifele jól mutat a törvényi keret, de a gyakorlatban nem működik a kisebbségi anyanyelvhasználat Romániában – ez volt a közös nevező, amiben egyetértettek az erdélyi jogvédők a témában tartott szerdai konferencián. Illetve abban, hogy a kisebbségi jogok helyzete Romániában korántsem egyszerű, ellenben bonyolult.

Az esemény apropóját az adta, hogy három napra Erdélybe érkezett Fernand de Varennes, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja. A kanadai-ausztrál állampolgárságú szakértő az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MACISZESZ) szervezte konferencián a kárpátaljai, szerbiai, szlovákiai és főként az erdélyi magyar közösség helyzetéről tájékozódott.

Utóbbit a jogvédő szervezetek vezetői vázolták fel neki egy panelbeszélgetésen, és nem tudjuk, mennyit értett meg belőle, ugyanis annyira eltérő nézőpontból láttatták a helyzetet, hogy kicsit az az érzésünk támadt, mintha párhuzamos valóságokat szemlélnénk. Holott csak

egy többdimenziós képet kaptunk a legtöbbször egy szemszögből vázolt helyzetről.

A kisebbségi jogok terén legfájóbb pontnak számító Marosvásárhely helyzetét Smaranda Enache ismertette, kifejtve, nemcsak az ügyintézésben, feliratozásban, az oktatási intézményekben is sérülnek a kisebbségi jogok, külön kitérve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) helyzetére. A Pro Európa Liga képviselője szerint Romániában csak papíron biztosítottak a kisebbségi jogok, mivel jól mutatnak külföld felé.

Kicsit keserűen állapította meg, hogy miközben a régi jogvédő generációnak 1989 után sikerült eredményeket elérni ezen a téren azáltal, hogy Románia az Európai Unió tagja akart lenni, ma visszalépés tapasztalható. Nemcsak a kisebbségi jogok, hanem általában a demokrácia terén. „Az Európai Unió részéről sem érzek érdeklődést, más prioritások vannak” – mondta Smaranda Enache, aki szerint több párbeszédre, bizalomra és főként jóindulatra lenne szükség.

Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője arra mutatott rá, hogy felméréseik szerint a kisebbségi jogok épp ott nem érvényesülnek, ahol a legnagyobb szükség lenne erre: ahol a magyarok 60 százaléknál kisebb arányban vannak jelen egy településen. Ráadásul a törvény által garantált jogok sem működnek a gyakorlatban.

A párhuzamos valóság kisebbség és többség szintjén is megjelenik:

míg a magyarok szimultán nyelvhasználatot szeretnénk, a többség szerint csak abban az esetben elfogadott az anyanyelvhasználat a közigazgatásban, ha az érintett nem beszéli az állam nyelvét. Mindkét félnél nagy adag frusztrációról beszélhetünk, a magyaroknál, mert nem használhatják anyanyelvüket, a románoknál, mert mégis megpróbálják.

A civil szervezeteket Szőcs Izabella, a Minority Rights Egyesület ügyvédje, illetve Bethlendi András, az Advocacy Group for Freedom of Identity képviselője jelenítette meg a panelben, mindkettő a kolozsvári többnyelvű utcanévtáblákért folyatott per előzményeit ismertette.

Bethlendi András mondandójával kicsit kényelmetlen helyzetbe hozta RMDSZ-es házigazdáit, amikor kijelentette: abban, hogy nincsenek gyakorlatba ültetve a kisebbségek jogai, a magyar polgármesterek is ludasak. Ezek nem mernek konfrontálódni román kollégáikkal, így maguk sem tesznek eleget a törvénynek, amelynek gyakorlatba ültetését – törvényi keret ide vagy oda – eleve megnehezíti az alkalmazási módszertan hiánya.

Sokszor a magyar politikusok hozzáállása sem használ az ügynek: sikerként kommunikálnak egy-egy új jogszabályt, miközben tudják, hogy az a hétköznapi emberek szintjére úgysem ér el, gyakorlatban semmi nem változik. Például az 5000 fősnél nagyobb kisebbségi közösségek tagjai hiába kérhetnek a törvény szerint anyanyelvükön orvosi ellátást, Kolozsváron erre semmi esély.

A politikum és a jogvédők olykor vetélytársként lépnek fel,

mutatott rá Toró Tibor politológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, holott valójában kiegészítik egymás munkáját. Míg 2015 előtt a kisebbségi jogok biztosítása azon múlott, hogy a magyar pártok részei voltak-e az önkormányzatoknak, a jogvédők perekkel kérhetik számon a hiányt. A civilek alternatív módon közelítenek a kérdéshez és sokszor kritikusak, de ez többnyire jogos, vélte.

A helyzetet Csoma Botond illusztrálta a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák ügyével, mely éveken át napirenden szerepelt, s bár sokszor egyeztettek róla a román koalíciós partnerrel, mégsem sikerült áttörést elérni. A civil jogvédőkkel ellenben jó volt az együttműködés. A volt tanácsos szerint a jelenlegi megoldás konszenzus eredménye, a latin felirat kihelyezésével sikerült megakadályozni, hogy a városvezetés megfellebbezze a magyaroknak kedvező ítéletet.

Az évek során kiharcolt kolozsvári háromnyelvű táblák a nem kért latin felirattal. Fotó: Biró István|MTI

Hogyan lehetne változtatni a jelenlegi negatív helyzeten? – kérdezte Vincze Loránt FUEN-elnök, és a kérdésre eltérő javaslatok születtek. Horváth István úgy vélte,

kreatívnak kell lenni.

A kisebbségi jogok biztosítása ugyanis nem csak az identitásról szól, az önkormányzatok hatékonysága is múlik rajta, és szerinte a jövőben inkább erre kellene diskurzust építeni. Ha harcolunk a jogainkért, az háborúhoz vezet, mutatott rá, ezért ideje kreatívnak lenni és alternatív diskurzusokat felépíteni.

Politikai szinten is van tennivaló, ismerte el Csoma Botond, aki szerint kisebbségi kérdésekben hiába egyezik meg az RMDSZ a hatalmon lévő párttal, az ellenzék úgyis megtámadja az eredményt, és politikai tőkét kovácsol a helyzetből. Legutóbb az új közigazgatási törvényt nyilvánították alkotmányellenesnek, és épp a szintén kisebbségi Klaus Iohannis államfő volt a feljelentő. A parlamenti képviselő szerint az lenne a megoldás, ha valamennyi román párttal egyetértés lenne a kisebbségekre vonatkozó jogi keretekről.

A konferencia végén Fernand de Varennes az MTI kérdésére elmondta: nem a kisebbségi helyzetet kivizsgálni jött,

nincs abban a helyzetben, hogy kommentálja a romániai vagy kárpát-medencei magyar közösségek helyzetét,

csak tájékozódott. Erre holnap is lesz lehetősége, Marosvásárhelyen vesz részt oktatási fórumon. Kolozsváron az erdélyi magyar egyházfőkkel is találkozott, akik a restitúció elakadásáról, visszaállamosításokról tájékoztatták.

Vincze Loránt, a FUEN elnöke szerint a mostani esemény mégis fontos, mivel „első alkalommal lépünk ki magyar ügyekkel a kisebbségi jogvédelem európai kereteiből”. Ez szerinte új lehetőségeket nyit, hiszen az ENSZ emberi jogi bizottságában készülő jelentésekben megjelenhetnek azok a felvetések, amikkel a kisebbségügyi különmegbízott erdélyi látogatása során találkozott.
 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://www.foter.ro/trackback/29148
Megkávéztatják a fáradt sofőröket az ünnepek alatt a magyar és román rendőrök.
Egyszerű matematika az egész: 210 ezer autóra alig 50 ezer parkolóhely jut.
Itt a lista, amelyiken ellenőrizheti, hogy az Ön települése köztük van-e.
Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár a hétvégén hivatalossá teszi koalícióját.
Ezt szokták mondeni azok a tökéletlen alakok, akiket a pártdinamika kulcspozíciókba juttat. Mindenki hibás, csak ők nem.
Amúgy Papp Attila Zsolt álnéven jár közöttünk. És bemutatták az új verskötetét Tengerkolozsváron, Vízierdélyben. Kicsit felugrottunk mellé a költői trámvájra.
Bő fél évvel később szóltak a magyaroknak is, hogy bonzsúr, alá lehet írni. Legfeljebb a Partiumra lett volna esélyük, de Románia győztesként azt is vitte.
Nem, kedves Olvasónk, ez nem vicc. De. Vagyis hát nem.
Még idén felavatják az új utasfelvételi részleget, de már készülnek az új terminál tervei is.
Az nem úgy van a gyulafehérvári nyilatkozatban, ahogy le van írva. Ja, a rendkívül okos szerző nagy tisztázási igyekezetében összekeveri a szemiotikát (jeltan) a szemantikával (jelentéstan).
Hiába esküdözött a FCSB főjuhásza, hogy őt nem győzhetik le a magyarok a centenárium alkalmából.
Párhuzamos valóságokat szül a kisebbségi jogok kérdése Erdélyben. Abban azonban mindenki egyetért, hogy csak papíron léteznek.
A klasszikus dió-alma-mogyoró már a múlté, manapság sokkal rafináltabb meglepetések terhelik a Mikulás zsákját és a szülők pénztárcáját.